Fénnyel foglalkozni nagyon hálás feladat. A fény éltet teremt színeket alkot, formába önti a világot. Sorolhatnám áldásos hatásait szimbólum értékét még nem is taglalva. Nekem fontos a másik oldal is, az árnyék, hiszen így alkotnak kerek egészet. Így válnak formákká, így tetszelegnek szívünknek lelkünknek.Ebben az egységben adnak a szemünknek esztétikai táplálékot

Általuk válnak láthatóvá a ritmusok, motívumok. Az életünkben minden ritmusok sokasága: szívünk lüktetése, légzésünk,mindennapjaink rutinja. Ismétlünk, ritmizálunk, kántálunk.Fontos hogy milyen ritmusban, miylen fényekkel, formákkal vesszük körül magunkat, ahol mindennapjainkat éljük.

Mindenzek meghatározzák gondolatainkat, hangulataink által érzelmeinket. Érzelmeink befolyással vannak kapcsolatainkra. Javulhat életünk minősége attól, hogy milyen fényekkel és árnyékokkal vesszük körbe magunkat.. 

Régen egy gyertya lánga táncolt a szobában és csnedesedett el a nap végére az ember. Ebben a természetes fényben pásztázta szemével végig a csodás tulipános ládát, merengett szerelme rácsos pogácsáján, fonott kalácsán, melynek díszítése sem volt a véletlenre bízva. Az összetartozást, családi köteléket szimbolizálva. 

Így esszük 100 meg 100 éve, rácsosan, fonva, sodorva, szaggatva. Az sem volt mindegy hány gomb volt a ruhán, milyen virág volt a ládára festve.

Szeretném vissza kapni és visszaadni ezt a csodát. A számmisztika és a szimbólumok szentségét, a virágok titkait a kövek fényeit. Szeretném mindezt lehetőségeimhez mérten környezettudatosan tenni. Lámpáim újrahasznosított anyagból készülnek. Azt is mondhatom funkciót váltanak mint Andersen teáskannája. 

Anyaghordozó hengerből lakásdísszé, lakásékszerré munkálódnak a kezeim által. Így teremtődnek, gyerekszobai éjszakai fénnyé, hálószobai romantikává, összebújüs nappali fénnyé, vagy beszélgetős asztali világítássá….lélekfényekké...